Dél Mexikó, zapotec indián szőnyeg kultúra

Megérkeztem Oaxacába és Pantaleon Martinezzel találkoztam. Ő az a készítő, aki beszél angolul és van websiteja. Ténylegesen a Zapotec indián szőnyegkészítés központja Teotitlan, ami 33 km-re van Qaxacatól. A harmincas évekig csakis hagyományos motívumokat készítettek, azonban a hetvenes évektől a főútvonal elkészültével nagymértékben átálltak a Navajo mintás szőnyegek készítésére, az amerikai piac igényei szerint.
Vannak előnyei annak, ha valaki szőnyeg galériás.
A helyi kapcsolatom nélkül felét sem láthattam volna a Zapoték indiánok szőnyeges gyökereinek.
Pantalone Martinez reggel jött értem. Sajnos a spanyolok a Tenochtitlan templomokra építettél az ő templomaikat, itt azonban a katolikus templom mellett megmaradtak a XV. Századi romok. Szőnyeges szempontból azért érdekesek, mivel a falakon látható mozaik motívumok vissza köszönnek a mai zapotec szőnyegeken lévő mintázatokban.
Néha szerencse is kell...
Ma reggel Teotitlanban jártunk, Pantaleon egyéb szőnyeges ismerőseit látogattuk meg. Sajnálatos módon nem találom azt a színvilágot, amit még otthon elképzeltem. A mellékelt fotókon is látszik, hogy nincs az a ragyogás a színek közt. Főként a piros, barna, narancs és sárga színek dominálnak.
Pantaleonék házában figyelemmel kísérhettem a gyapjú kézi kártolását és fonását. Sajátságos kő asztalkán kő “sodrófával” őrlik a színezéshez a természetes alapanyagokat. Például a vöröset, az egyik kaktusz megszáradt szürkés “levéből” kapják. Taleonék házában kaptam egy kis bemutatót a gyapjú kézi kártolásáról és a fonal sodrásáról egy egyszerű, kézzel hajtható kerékkel. Szerintem csak dísznek mutatták nekem ezt az eszközt. Amennyi gyapjú fonal volt ott, lehetetlenség, hogy az idős hölgy csinálta volna mindet.
A természetes színezékek alapanyagait sorban elhelyezik, majd ezeken a kő asztalokon kőből készült sodró eszközzel porrá őrlik. Nekem leginkább egy szürkés anyag tetszett, mely az őrlés után vörössé változik. Volt itt mandula héj, gránátalma kéreg, indigó, szafrán, stb. Tény, hogy minden szín természetes alapanyagok őrlésével készül, néha szóda hozzáadásával. A szerencse a kezemre játszott. Már írtam, hogy eredetileg csak ebben a városban készítettek zapoték szőnyegeket, a hetvenes évek óta, mióta megnyílt a főút, egyre nagyobb lett a kereslet, amit a város már nem tudott ellátni, ezért a készítők a környező falvakban is felállították kereteiket.
Amikor megérkeztünk Teotitlanba, az egyik temetőből zene hallatszódott. A fotón látható ez a zenés temetés. A következő két napban körbe vittek a Teotitlan völgyben, megmutattak mindent.

Talán a mellékelt fotókon is átjön, hogy mennyire hegyes-völgyes vidékre épült Taxco. A spanyol gyarmati idők legfontosabb ezüst bányái itt voltak és még ma is jelentős az ezüstművesség. Gondolkodtam rajta, hogy mexikói ezüst tárgyakkal kéne bővíteni a galéria kínálatát, de minden nagyon drága, ami a selyemszőnyegeink színvonalát megütnék.

A fegyveres rendőr járőr géppisztollyal és golyóálló mellénnyel nem csak Taxcora jellemző... utcai "akciót" azonban még nem láttam.