2010 március: Jordánia-Izrael

Korábban nem is gondoltam arra, hogy galériásként a fennmaradás érdekében a piacot követni kell. Hiába a selyemszőnyeg a kedvencem, ha a vevők mást keresnek, főleg árkategóriában.
Közel-keleti nomád szőnyegeket, pontosabban kilimeket szerettem volna vásárolni, a mai pesti lakástrendekbe, a minimál artba illeszkedően.
Csalódás, csalódás hátán.
Eredetileg Jordánia volt az úticélom,de három nap után rá kellett jönnöm, reménytelen.
Ammanban egyetlen boltot találtam, ahol nomád kilimeket árusítottak, borzalmas állapotban. Kosz,pecsét,foltok,stb….
Jellemző, a kereskedő a viaszfoltot drót kefével akarta eltüntetni nekem. Barbár, roncsolta a kilimet!!!
A sofőröm avval hitegetett levisz Wadi Rumba, ahol a beduinok élnek, és ott vehetek kilimeket. Átvágás volt, egy turista telepre vitt, ahol egy darab beduin nem volt, csak a turisták számára felállított beduin sátrak.

Másnaptól már fel is mondtam neki, tipikusan átvágás volt a részéről.

Már korábbról volt egy címem Izraelben –Tel Avivban -, amit Dennis Dodds-tól, az ICOC elnökétől kaptam.
Sajnos, mint kiderült, félreértés volt, az úr gyűjtő, és nem kereskedő. Elmondása szerint, egyébként is Izraelben nincs komoly szőnyeg kultúra. Az ottani lakások padlója, a környezethez alkalmazkodva kőlapokkal van borítva, amelyeket rendszeresen feltörölnek vizes ruhával.
Jeruzsálemben több zsidó és arab bolt is árul szőnyegeket, de mind átvágás.
Kint lógnak az óváros falain, a tűző napfényben a szőnyegek. Mind kínai, rossz minőségű selyemszőnyeg pamut alapon.

A legdurvább az volt, hogy a kereskedő állítása szerint „iráni zsidók által készített a szőnyeg”.
Ez az utam a semmi be ment el, tanulság Jordánia és Izrael szőnyeg szempontból reménytelen.