Két hét Iránban, élmények és viszontagságok

Kafaizadével a 16. Perzsa Szőnyeg Kiállításon

Augusztus 26-án utaztunk Bécsen keresztül újra Iránba. Mostani utazásunk célja a 16. Perzsa szőnyegkiállítás megtekintése Teheránban és a nomádok meglátogatása.
Teherán kaotikus közlekedését, aki személyesen nem élte meg, nem is tudja elképzelni.
Csak egy szabály létezik, lehetőleg ne menj másnak neki és nyomd a dudát.
A szállodáik még az iszlám forradalom előtti időkből származnak (1978), felejtsük el a hangszigetelést, de egyébként a légkondicionálás is olyan hangos, hogy az alvás csak halálos kimerültségben lehetséges.

A kiállítás a budapesti vásárközponthoz hasonló helyen volt, nyolc nagy pavilonban, amelyekből három még több emeletes is volt.
A kínálat átfogta Irán teljes szőnyeg kultúráját a nomád szőnyegektől a nagy értékű qumi selyemszőnyegekig. Szembeötlően a legnagyobb kínálat a tabrizi és naini gyapjú szőnyegekből volt.

Teherán,16. Perzsa Szőnyeg Kiállítás

A méretekben sem voltak korlátok, láttunk több mint 60 nm-es szőnyegeket a plafonról lelógatva. Külföldi vásárlókat

keveset találni, néhány arab és indiai kereskedő, valamint egy japán 10fős turistacsoportot, de szerintem nem a vásárra jöttek Iránba. Rajtunk kívül még két európai vásárlót láttunk, de ők feltehetőleg valamelyik követség diplomatái voltak.
Már az első napon találkoztunk Qum második számú szőnyeg készítőjével, Kafaizade úrral. Aki nem ismeri őt, nem mondaná meg róla első látásra, hogy egy komoly dollár milliomossal állunk szembe. Én már korábban is találkoztam vele, ismerősként üdvözölt és számomra is meglepő módon a vásárt követő első napra meghívott bennünket ebédre a

házába. Ezt talán úgy tudnám érzékeltetni, ha a milánói divat héten találkoznánk Valentinoval, és ő hívna meg a házába ebédre.
A vásáron nem vetünk semmit, csak tájékozódtunk.

Masoumival

Qum Irán legvallásosabb városa, itt volt Khomeini imán, és a sah innen küldte száműzetésbe először az iraki Kerbalába, majd onnan Párizs mellé egy kis faluba. A síiták leghíresebb imánja, VII. Reza lány testvérének van itt a szent sírhelye, ami nagyon komoly zarándok hely. A szőnyeg szerelmeseinek Qum a selyem szőnyegei miatt fontos. A legnagyobb vásárlók, a japánok, az Öböl menti sejkségek, oroszok és legújabban az észak-iraki kurdok. Sajnos politikai okok miatt az európai kereskedők nincsenek jelen ezen a piacon, ebből következően a korábban felsorolt vevők diktálják a keresletet, ami messze áll az európai kultúrkörtől. Sok hihetetlen élénk színű szőnyeg, rózsa motívummal. Ma már nehéz komoly szőnyeget találni, és annak is az ára hihetetlenül a fellegekben jár.
Kafaizade háza Qum szegény negyedében áll, gyakorlatilag két utca közét megvette, és oda építkezett. Mint kiderült három egyforma méretű házat, körülbelül, egyenként 1500nm-es nagyságban. Minket az első szintem fogadott, végig mutatta a „műtermét” sőt Cecíliával együtt kezdték megalkotni a következő szőnyege színvilágát. Hogy ennek milyen jelentősége van a síita világban, arra csak egy példa, hogy az ebédet férfi személyzet szolgálta fel, és a végén meg akarta mutatni Cecíliának a kedvenc beszélő papagáját, a lenti szinten a család nőtagjai fogyasztották az ebéd maradékát csadorban, ahol a papagáj volt.
Nem vettünk tőle semmit, olyan drága. Két évvel vettem tőle egy 2*3 m-es szőnyeget, de az a nappalim ékköve. Ha az

Kafaizade otthonában

átlagos qumi selyem szőnyeget 100-nak vesszük, akkor Kafaizade árai 250-nél kezdődnek. Egyébként ő az egyetlen qumi mester, akinek nincs üzlete a bazárban és csak a házában árusítja szőnyegeit meghívott kereskedőknek.
Másnapot a teheráni bazárban töltöttük, hihetetlen világ. Itt is mint mindenütt a világban, „hülyének” nézik a turistát. A kereskedőknél a szőnyeg ára a vevő feltételezett pénztárcájától függ.
Következő hajnalban repültünk Mashadbe, a síiták legszentebb városába Iránon belül.
Itt van VIII. Reza imán sírboltja. A síiták számára hallatlan emocionális a vallásuk megélése. Láttunk zarándok csoportokat, akik a mullahjukat körül ülték –szigorúan külön a nők és a férfiak- és zokogtak a férfiak. A másik helyen egy zarándok csoport férfi tagjai vállukat átfogva énekeltek, lábukkal dobogtak és a szabad kezükkel a mellüket, ütötték ritmusra.

Kafaizade otthonában

Esti kivilágításba fantasztikus a hely, olyan mintha az ezer egy éjszaka világába csöppennénk.
Mashad Irán észak-keleti csücskében van, ide közel esik az afgán és a türkmén határ.
Eredeti szándékaink szerint átmentünk volna Afganisztánba, de a helyi konzulátuson nem kaptunk vízumot. Hiába a teheráni nagykövetség segítsége, a második nap feladtam, hihetetlen viszonyok voltak az afgán konzulátuson.
Mashadben lehet kapni nagyon magas minőségű türkmén nomád selyem szőnyegeket. Türkmenisztánban ilyeneket nem tudnak csinálni.
Csak egy- két darabot tudtunk venni, olyan ritkák.
Ami nagyobb számban volt, Zabol, Beluch, Arsani és Bashír gyapjú nomád ima- szőnyegek. Ezek azok a szőnyegek, amik nem drágák, autentikusak, egyszerűségükben is gyönyörűek, egy kezdő gyűjtő számára tökéletesen megfelelőek.

Kaskaj esküvő

Vissza Teheránba nem kaptunk repülő jegyet, maradt a taxizás közel 1000 km-en 40 fokos hőségben. A táj tiszta unalom, mindenütt félsivatagos terület.
Teheránban kiderült a fővárosból sincs jegy Shirazba. Megint taxi, megint 1000km és megint átlagos 40 fok.
Shiraz környékén török eredetű nomádok vándorolnak, Kaskajok. Szőnyegeiknek eredeti, mással össze nem hasonlítható szín és motívum világa van. Jellemző az élénksárga színhatás, valamint a rombuszos motívum. Shiraztól 150 km-re - nagy szerencsénk volt - egy lakodalomba futottunk bele. Elsőre nagyon visszafogottak voltak. De amikor a vőlegény anyja megtalálta Cecíliát és táncba vitte,- mivel csak a nők táncolhattak- mindenki a tánctér körül nyüzsgött és később még ebédre is marasztaltak minket. A menü főtt rizs volt, valamilyen birka pörkölttel. És az ebéd is külön sátorban volt a férfiaknak és nőknek. Szerencsém volt, a második kanál után a férfi sátrat felborította a szél, és meglógtam a többi elől.

A kaskaj menyaszonnyal

Cecília volt a nap fénypontja, van egy fotónk a mennyasszonnyal, Cecília fülig érő szájjal, míg a mennyasszony szomorkodik. Odáig fajult a helyzet, hogy Cecíliát átvitték
a szomszédos faluba és beöltöztették kaskai viseletbe. Az iszlám szabályai szerint tilos az alkohol, de engem állandóan pálinkával és házi készítésű borral kínáltak. Szerencsére sosem iszom alkoholt, nem kellet kipróbálnom.

Kaskaj nomád sátor

Természetesen nem én lettem volna, ha nem akartam volna szőnyeget venni tőlük.
Ajándékba akarták adni, erőszakkal kellett pénzt otthagynom.
A vőlegény anyjától - Cecília nagy barátnőjétől - vettem egy csodaszép gyapjú szőnyeget.
Másnap Shirazban töltöttük a napot. Találtunk egy fantasztikus, 1937-benépült anglikán templomot. El tudják képzelni az anglikán egyszerűséget egy hagymakupola alatt, amely gazdagon van díszítve perzsa kerámiákkal? Hihetetlen kulturális keveredés. Nem messze innen volt a shirazi fő zsinagóga, már csak 3000 zsidó él a városban. Sok zsinagógában jártam már, zsidó szőnyegek után kutatva, de ez nagyon puritán volt, semmi nem utalt rá belül, hogy Iránban vagyunk. Ami különleges volt, és még ilyennel korábban nem találkoztam, a zsinagóga szőnyegekkel volt fedve –egyik sem volt zsidó szőnyeg – csak mezítláb lehetett bemenni.
Ja, és előző este eltévedtünk a bazárban. Rendkívül kedvesek az emberek, de gyakorlatilag senki nem beszél angolul, így nagyon nehéz volt kikeveredni belőle.

Kaskaj nomád sátor

Másnap taxi, újra 1000 km, irány Teherán, újabb tíz óra. Borzasztó volt, és ami még ennél is rosszabb az út menti wc-k állapota.
Teheráni utolsó két nap a csomagolásról szólt, mivel a szőnyegek air cargóval jönnek utánunk. Rengeteg időnk maradt a bazár szőnyeges részén csavarogni, aki szereti a szőnyeget, annak felejthetetlen élményt nyújt.
Meg a gyümölcs-turmixokat árusító kicsi boltok. Cecíliának nagyon ízlett a mangó-ananász keverék, nekem a dinnye turmix.
Sajnos mindig hajnalban indulnak a gépek közel-keletről visszafelé Európába, ki nem állhatom az éjszakai repülést, mindenki alszik nyugodtan körülöttem, én meg csak fészkelődök a helyemen.

 

Kaskaj szőnyeg a sátorban	Kaskaj asszonyok	Nomádok vándorlása	Shirazi zsinagóga

 

Szőnyeg készítés a sátorban	Nomádok az úton	Kaskaj asszony

Már alig várom, hogy a szőnyegek megérkezzenek, és mások is láthassák ezeket a szépségeket.

Dénes Sándor